Ritmusváltó „SZEMező” találkozások – a SZEM Fesztivál első napjai

Ha egyik napról a másikra hirtelen megnő a beszélt nyelvek száma, ugyanakkor jelentősen csökken az átlagéletkor a Miskolci Nemzeti Színház tömbje körül, akkor már biztosak lehetünk benne: megkezdődött a SZEM, megérkeztek Európa színházi egyetemeinek fiatal képviselői. Az idei szemléből alig telt el az első két bő nap, és már ismerik a kocsonyát, a pálinkát, sőt, a szaporodó angol társalgás tanulsága szerint, egyre inkább egymást is.

– Maradunk, persze, és mindent megnézünk! – nevetett vissza futtában egy fiatal díszlettervező kedd este. Ő és társai már túl voltak a Színházi Egyetemek Miskolcon első eseményeként megnyílt tárlaton, melyen a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező hallgatói mutatták be munkáikat: bábokat, jelmezterveket, díszletmaketteket. Az egyetemen csak évfolyamonként tartanak kiállítást, ezért itt is tanulhattak egymástól.

De számukra már csak a szórakozás, az előadások voltak hátra, míg a színészeknek, rendezőknek, zenészeknek akkor kezdődött a munka. Persze nem rögtön mindenkinek. A szerelmes Shakespeare-dialógokkal és monológokkal érkezett lengyelek például először rövid magyar nyelvtanfolyam keretében, szinte tökéletesre csiszolt kiejtéssel megtanulták a kapcsolatteremtés legfontosabb szavát: „egészségedre”! Az első, ünnepi este fogadásán ugyanis kocsonyával és pálinkakóstolóval vezették be a Svájcból, Hollandiából, Romániából és Lengyelországból érkezett vendégeket a magyar ízekbe, és abba a titokba, minek a tiszteletére épülnek Miskolcon pavilonok és díszletek az utcákon is (a megfejtés: kezdődik a Kocsonyafarsang).

A SZEM alatt alaposan besűrűsödött a levegő a színház körül. Az első nap egy órán belül követte egymást a kiállítás-megnyitó és az első előadás, a budapesti egyetem végzőseinek Karnyónéja (csak itt, csak most, egyszeri élményként, megújított-egységesített jelmezekkel, a színpadtechnikát kihasználó új megoldásokkal). Szerdán három előadás követte egymást: A brémai muzsikusok – a budapesti Színművészetiről, a Miskolci Balett Szentivánéji álom adaptációja, majd 8-tól a bukarestiek változata ugyanabból a Shakespeare-műből. A fél 10-es, nyilvános szakmai beszélgetés már csak ráadás volt, és nem lesz ritkább a következő napok programja sem.

Természetesen oda lehet érni az egyikről a másikra, feltéve, hogy nem akad sürgős megbeszélnivaló. Persze könnyen akad, mert a vendéglátók és vendégül látottak anyanyelven társalgó kupacai között egyre gyakrabban hallani angol szót, ami bizony a keveredés legbiztosabb jele. És persze a „SZEMező” miskolci közönség általában bérletekhez, premierekhez kötődő, egymásnak már ismerős közönsége is felbolydult, ritmust váltott, új emberek kerülnek be az egy-egy előadásra szerveződő csapatokba, az előtérben pedig szinte biztos, hogy rég nem látott ismerősök bukkannak fel. 

A Brémai muzsikusokon például sok volt a gyerek – mégiscsak mese. Na persze, az eredeti. A budapesti harmadéveseké a görények tyúkgyilkosságával kezdődik, az utált patkányok jótetteivel folytatódik, az egykori filmsztár kung fu panda kínai büféjében történt mérgezést már ne is említsük. Mégis, egyre gyakrabban csúszik előre a szék elejére a közelben ülő (biztosan tíz év alatti) kissrác egyenes háttal, feltartott fejjel, feszülten figyelve. A vastaps után, már újra kabátban, sapkában, de még csillogó szemmel álldogáló „alsó” tizenéves lányok azt mondják, ilyen előadásra számítottak – na persze, ők színjátszók. Idősebb társaik a másik darabot nézték, tanáruk pedig mindent, amit lehet, mert sok élvezetet és szakmai tanulságot tartogat számukra ez a fesztivál. A „felső” tizenéves lány már az első nap is ott ült a negyedik sorban. Semmi szakmai elkötelezettség, de jön, amikor csak tud, mert érdekli, milyen új szelek lengedeznek a színház körül.

Aztán éjféltől egészen másnap délutánig csendes a ház – látszólag. A délelőtti workshopok ugyanis zárt ajtók mögött folynak, és az előadások előkészítése is csak a szokott munkamenetet idézi. Hasonló ritmusban folytatódik a SZEM, egészen szombatig, hiszen Varsó, Verscio, Amszterdam-Arnhem, Kaposvár és egy budapesti produkció még hátravan.

A hangulatról számol be videóblogunk
Vissza

Gyászjelentés: Komáromy Éva

       „A nyári éjszaka háromszor mosolyog.      Az első mosoly a fiataloké, akik semmit sem tudnak.      A második a bolondoké, akik túl...

Tovább

Seres Ildikó így emlékezik Komáromy Évára

Drága Éva! Nyugodj békében!Csodás anyám (Kis éji zene), veszélyes ellenfelem (Csárdáskirálynő) és félelmetes anyósom (Elisabeth) voltál! Embernek, színésznek pedig igazi példakép!A revü-operett volt a kedvenc...

Tovább