Színházi világnapi üzenet 2016 - Anatolij Vasziljev

Anatolij Vasziljev


         Szükség van-e színházra? 

Kérdezik a színházban csalódott szakmabeliek ezrei és a színházba 

belefáradt emberek milliói.          

Mire jó az?          

A színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az 

országokban lejátszódó tragédiákhoz képest.

Mi számunkra a színház?

Aranyozott karzatok és páholyok, bársonyszékek, mesterkélt hangok, 

vagy ellenkezőleg, valami egészen más: – mocsokkal és vérrel borított 

fekete doboz, és benne egy rakás megvadult meztelen test. 

          

Mit tud nekünk mondani?          

Bármit!          

A színház bármit el tud mondani.         

Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek,  ahogy a rabok  

barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem 

elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy  hazugság ural 

mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a 

menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak 

a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni. 

          

A színház mindig volt, és örökké lesz.          

Az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá. 

Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól 

szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig 

hatol. Nincs szüksége közvetítőre. A színház a világ áttetsző fénye, se Dél, 

se Észak, se Kelet, se Nyugat – ő maga a fény, a világ négy sarkából 

árasztja el a világosság, és bárki számára felismerhető, közelítsen hozzá 

ellenségesen vagy barátságosan.

Különböző színházakra van szükség.          

Valamennyi lehetséges forma közül elsősorban a színház archaikus 

formáira lesz igény. A rituális formák színháza nem állítható szembe a 

civilizált népek színházával. A világi kultúra egyre jobban kiüresedik, a 

„kulturális információ” kiszorítja az egyszerű, lényegi dolgokat, és elveszi 

a reményt, hogy egy nap találkozzunk velük.

A színház nyitva áll. Szabad a belépés.          

Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba, 

foglaljátok el a zsöllyéket és a balkonokat, hallgassátok a szavakat és 

nézzétek az élő történeteket – itt van nektek a színház, ne becsüljétek le, ne 

hagyjátok ki rohanó életetekből.         

Mindenféle színházra szükség van.           . 

Csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák 

színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a 

politika színházára. És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen 

bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az 

utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára 

vallások és etnikumok között.


Fordította: Kozma András

Forrás: ITI Magyar Központ
Vissza

Decemberi jegyek

Kedves Közönségünk!A decemberi jegyek értékesítése november 13-án 10 órakor kezdődik a jegypénztárban és online is. Decemberi műsor megjelenése honlapunkon: november 12. ...

Tovább

Príma díj szavazás

Béres Attilát, színházunk igazgatóját is jelölték az idei Prima Díjra! Mi már szavaztunk, ha szereti színházunkat, szavazzon Ön is!A Közönségdíjra leadhatja szavazatát az alábbi...

Tovább

Kiállítás megnyitó

Szőke Veronika nemezkészítő kiállítása nyílik november 15-én, 16 órától a Nagyszínház emeleti társalgójában. Mindenkit szeretettel várunk!...

Tovább