Színházi világnapi üzenet 2016 - Anatolij Vasziljev

Anatolij Vasziljev


         Szükség van-e színházra? 

Kérdezik a színházban csalódott szakmabeliek ezrei és a színházba 

belefáradt emberek milliói.          

Mire jó az?          

A színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az 

országokban lejátszódó tragédiákhoz képest.

Mi számunkra a színház?

Aranyozott karzatok és páholyok, bársonyszékek, mesterkélt hangok, 

vagy ellenkezőleg, valami egészen más: – mocsokkal és vérrel borított 

fekete doboz, és benne egy rakás megvadult meztelen test. 

          

Mit tud nekünk mondani?          

Bármit!          

A színház bármit el tud mondani.         

Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek,  ahogy a rabok  

barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem 

elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy  hazugság ural 

mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a 

menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak 

a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni. 

          

A színház mindig volt, és örökké lesz.          

Az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá. 

Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól 

szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig 

hatol. Nincs szüksége közvetítőre. A színház a világ áttetsző fénye, se Dél, 

se Észak, se Kelet, se Nyugat – ő maga a fény, a világ négy sarkából 

árasztja el a világosság, és bárki számára felismerhető, közelítsen hozzá 

ellenségesen vagy barátságosan.

Különböző színházakra van szükség.          

Valamennyi lehetséges forma közül elsősorban a színház archaikus 

formáira lesz igény. A rituális formák színháza nem állítható szembe a 

civilizált népek színházával. A világi kultúra egyre jobban kiüresedik, a 

„kulturális információ” kiszorítja az egyszerű, lényegi dolgokat, és elveszi 

a reményt, hogy egy nap találkozzunk velük.

A színház nyitva áll. Szabad a belépés.          

Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba, 

foglaljátok el a zsöllyéket és a balkonokat, hallgassátok a szavakat és 

nézzétek az élő történeteket – itt van nektek a színház, ne becsüljétek le, ne 

hagyjátok ki rohanó életetekből.         

Mindenféle színházra szükség van.           . 

Csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák 

színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a 

politika színházára. És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen 

bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az 

utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára 

vallások és etnikumok között.


Fordította: Kozma András

Forrás: ITI Magyar Központ
Vissza

Két fesztiválon is díjazták Harsányi Attilát!

Újabb díjat kapott Harsányi Attila, ezúttal az ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztiválon nyerte el a legjobb férfi színésznek járó közönségdíjat a Gogol: Egy őrült naplója alapján színpadra írt Popriscsin című...

Tovább

Kiosztották az idei POSZT díjait!

Harsányi Attila színművészt és a Béres Attila rendezte A chicagoi hercegnőt is díjazták a POSZT-on!Az ünnepélyes díjátadó gálára ma este került sor. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díjával a...

Tovább

Évadzáró társulati ülés a színházban

„Kevés város büszkélkedhet ilyen színházzal” – Megtartotta évadzáró társulati ülését a Miskolci Nemzeti Színház   A tavalyi évadhoz képest négyezerrel több, összesen 139.304 nézőt szólított meg a...

Tovább