Az idei színházi világnap üzenete


Anatolij Vasziljev Fotó: erdelyiriport.ro

         

          Szükség van-e színházra?

Kérdezik a színházban csalódott szakmabeliek ezrei és a színházba belefáradt emberek milliói.         

 

Mire jó az?         

            A színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az országokban lejátszódó tragédiákhoz képest.

 

Mi számunkra a színház?

Aranyozott karzatok és páholyok, bársonyszékek, mesterkélt hangok, vagy ellenkezőleg, valami egészen más: – mocsokkal és vérrel borított fekete doboz, és benne egy rakás megvadult meztelen test.

         

Mit tud nekünk mondani?         

Bármit!         

 

A színház bármit el tud mondani.        

Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek,  ahogy a rabok  barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy  hazugság ural mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni.

         

A színház mindig volt, és örökké lesz.         

Az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá. Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig hatol. Nincs szüksége közvetítőre. A színház a világ áttetsző fénye, se Dél, se Észak, se Kelet, se Nyugat –  ő maga a fény, a világ négy sarkából árasztja el a világosság, és bárki számára felismerhető, közelítsen hozzá ellenségesen vagy barátságosan.

 

Különböző színházakra van szükség.         

Valamennyi lehetséges forma közül elsősorban a színház archaikus formáira lesz igény. A rituális formák színháza nem állítható szembe a civilizált népek színházával. A világi kultúra egyre jobban kiüresedik, a„kulturális információ”   kiszorítja az egyszerű, lényegi dolgokat, és elveszi a reményt, hogy egy nap találkozzunk velük.

 

A színház nyitva áll. Szabad a belépés.         

Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba, foglaljátok el a zsöllyéket és a balkonokat, hallgassátok a szavakat és nézzétek az élő történeteket– itt van nektek a színház, ne becsüljétek le, ne hagyjátok ki rohanó életetekből.        

 

Mindenféle színházra szükség van.           .

Csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a politika színházára. És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára vallások és etnikumok között.

 

Fordította: Kozma András

Forrás: ITI Magyar Központ

 

 

Vissza

Gyászjelentés: Komáromy Éva

       „A nyári éjszaka háromszor mosolyog.      Az első mosoly a fiataloké, akik semmit sem tudnak.      A második a bolondoké, akik túl...

Tovább

Seres Ildikó így emlékezik Komáromy Évára

Drága Éva! Nyugodj békében!Csodás anyám (Kis éji zene), veszélyes ellenfelem (Csárdáskirálynő) és félelmetes anyósom (Elisabeth) voltál! Embernek, színésznek pedig igazi példakép!A revü-operett volt a kedvenc...

Tovább