A Banda

Szereplők, alkotók

A banda: Faza­kas Levente
A banda: Mol­nár Szabolcs
A banda: Faza­kas Albert
A banda: Szi­lá­gyi László
A banda: Bajna György
Örömapa: Virág Endre
Örömanya: Vajda Kata­lin
Vőfély: Mel­les Endre
Vőfély: Péter Előd
Nyoszolyólány: Györ­bíró Enikő
Nyo­szo­lyó­lány /​Zenész­fe­le­ség /​Meny­asszony­fek­tető: Tüzes Csilla
Násznagy: Kocsis Hunor-​Tibor
Násznagyasszony: Ürmösi-​Incze Mária-​Terézia
Zenész­fe­le­ség /​Meny­asszony­fek­tető /​Ven­dég: Keresz­tes Gab­ri­ella
Zenész­fe­le­ség /​Meny­asszony­fek­tető /​Ven­dég: Dombi Rózsa
Zenész­fe­le­ség /​Meny­asszony­fek­tető /​Ven­dég: Lukács Réka
Zenész­fe­le­ség /​Meny­asszony­fek­tető /​Gumi­csiz­más nő /​Ven­dég: Virág Imola
Gumi­csiz­más férfi /​Agresszív részeg /​Ven­dég: Hor­váth Tas
Agresszív részeg /​Ven­dég: Fülöp Csaba
Román vendég:Tőkés Edit
Román vendég: Tőkés Csaba Zsolt
Vendég:Már­ton Csaba
Vendég: Vitéz György

For­ga­tó­könyv /​Zenei szer­kesztő /​Játék­tér: Kön­czei Árpád
For­ga­tó­könyv /​Művé­szeti mun­ka­társ /​Tán­cok­tató: Kön­czei Csongor
Táncoktató: Busai Norbert
Táncoktató: Busai Zsuzsanna
Jelmez: Simó Júlia
Film: Bakó Kincső
Film: Kató Zsolt
Film: László Lóránd
RENDEZŐ-​KOREOGRÁFUS: Kön­czei Árpád

Az előadás fotókat Henning János készítette

Kritikák

Elismerő kritikát kapott A banda

Az ATELIER Színházfesztiválon díjazott, A banda című előadás felkeltette a kritikusok és a média figyelmét. A Dilema Vecbe hetilapban megjelent beszámolóban Oana Stoica így ír az előadásról: Az ATELIER Színházfesztivál legnagyobb meglepetése kétségkívül a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes A banda című előadása volt, Könczei Árpád rendezésében. A fesztivál főként a találkozások lehetőségeiről szólt, ez különösen igaz a Háromszék Táncegyüttes előadására, ahol a néző saját sztereotípiáival szembesült. Az előadás ugyanis rámutatott arra, hogy a folklór, -a prekoncepciókkal ellentétben,*nem egy anakronisztikus hagyomány, nem egy zárt forma, amelynek nincsenek kortárs vonatkozásai. Ezeket az előítéleteket bontja le az előadás. A banda újraértelmezi a magyar lakodalmak hagyományát és egy olyan drámai kontextusba, látványvilágba helyezi, amelynek rendkívül összetett, gördülékeny a dramaturgiája. A narratíva mellékszálai is kidolgozottak, a karakterek fejlődése szempontjából rendkívül fontosak. A különböző szereplők, muzsikusok, násznagyok, táncosok, a részeg lakodalmasok hiteles történelmi figurákat elevenítenek meg játékos árnyalattal színezve. A koreográfia részleteiben is precízen kidolgozott, a humor, irónia és önirónia felöl közelíti meg a formát. A részegség által kiváltott agresszivitást ellensúlyozza az eufória és az egyre lassuló időérzék: a zene, a tánc, az ittas állapot hullámzása, a zenélésbe belealvó zenészek, az idő kitágulása, amely hatással van a játszók és a nézők időérzékelésére egyaránt. A banda a népi kulturális örökséget értelmezi újra a színház nyelvezetén keresztül, a színpadi látvány elemeit felhasználva mutatja meg annak időszerűségét, aktualitását egy már-már hiperreális térben". (megjelent a Dilema Veche 540. lapszámában, 2014.június 19-25.)
A teljes cikk az alábbi linken érhető el: http://dilemaveche.ro/sectiune/zi-cultura/articol/intilniri-confruntari-revederi.

Az Observator Cultural hetilapban Iulia Popovici hangsúlyozza az előadás azon erősségét, ahogyan a "tradicionális" folklórműsorokról alkotott előítéleteinket bontja le fokozatosan: Igen, az ATELIER Fesztivál olyan esemény, amely provokálja az egyszerű színházlátogató előítéleteit- ahogyan az enyémeket is. Például, valószínű, hogy jó szándékból és a zsűriség helyzete által nem kényszerítve, soha nem néztem volna meg egy produkciót (esetünkben A bandát) a Háromszék Táncegyüttes előadásában, ugyanis ,,mi, értelmiségiek" a hagyományos népművészet leértékelésére szocializálódtunk, a Háromszék pedig mégiscsak egy népi együttes (holott köztudott, hogy Könczei Árpád nagyon elismert koreográfus a magyar kulturális körökben). És az egyik legkáprázatosabb élményt szalasztottam volna el. A banda a magyar lakodalmi népszokások megjelenítése a tánc és zene eszközeivel, hiányérzet nélkül: interetnikus kapcsolatok dióhéjban, hatalmi viszonyok, férfi virtus, női szerepek (igen, menyasszonyról és vőlegényről szóló pajzán csujogatások valóban léteznek), munka és szabadidő... Színpadra állítja ahogyan egy falu összegyűl két fiatal egybekelésének ürügyén, ahol a vőlegény nem egészen biztos a dolgában, a városi násznagyok húzogatják orrukat, ahol a végsőkig kihasznált zenészeknek még evés közben is muzsikálni kell, miközben a férfiak egyre ittasabbak, kakaskodnak, partnerükbe kapaszkodnak, a végsőkig fokozott hangulatbanpedig a tánclépések is összegabalyodnak. De a zene, a muzsika szól, hiába jár a pálinkásüveg kézről-kézre, míg egyik az üveget, a másik a dallamot húzza. Valóság, élet, nem fikció... Nem kis dolog, hogy egy kísérleti jellegű színházfesztivál egyik legnagyobb felfedezése a hagyományos művészi formák újraértelmezésének üzenethordozó ereje és színpadi expresszivitása legyen..."
(meg-je-lent az Observator Cultural 726. lapszámában, 2014.06.13.)
A teljes cikk az alábbi linken érhető el: http://www.observatorcultural.ro/O-supravietuire-cu-Festivalul-ATELIER*articleID_30372-a rticles_details.html.

Gabriela Lupu a következőket emeli ki: A Fesztivál legnagyobb meglepetése azonban a Háromszék Táncegyüttes A banda című előadása volt, amely a zsűri különdíját is elnyerte. Nagy adag tehetség és professzionalizmus, amelyekre senki nem számított egy néptánc együttesnél. A székelység sava borsát sűríti egybe ez a kiváló előadás. Egy lakodalmi hagyományból kiindulva, a rendező Könczei Árpád mikroszkopikus részleteiben megfestett freskót tár a nézők elé erről a lenyűgöző kavalkádról: a narráció legszomorúbb szereplőjétől kezdve (a vőlegény, aki inkább a pálinkás üveg felé húzódik, mintsem a menyasszonyhoz) az egymás között táncban rivalizáló férfiakon, a pajzán csújogatásokat kurjantó asszonyokon és a lakodalmas eszem-iszomon keresztül egészen a nászéjszakáig, a különböző etnikumok (magyar, román, cigány) illetve a zenészek és mulató vendégek közötti konfliktusokig. De minden jó, ha a vége jó, az előadás úgy ér véget, ahogyan kezdődik: muzsikával és jó hangulatban. A muzsikusok egy pillanatra sem hagyják abba a zenélést, kézről kézre adják a pálinkás üveget, az egyik zenész ott folytatja, ahol a másik az ivás elejéig abbahagyta. Ugyanígy halad tovább a zene, az ital, a lakodalom, ahogyan maga az élet vagy a pálinkás üveg, kézről kézre, generációról generációra. ." (megjelent a Románia Liberá lapban, 2014.06.18)
A teljes cikk az alábbi linken érhető el: http://www.romanialibera.ro/cultura/arte/%E2%80%9Eatelierul%E2%80%9C-teatrului- romanesc-339766