Úton Miskolc felé
Június 6-án, szerdán elindult a következő évadban színházunkba
szerződő színészek egy csoportja Miskolcra. Ez önmagában persze nem lenne igazán
érdekes. Ám ha hozzátesszük, hogy a tucatnyi színész gyalog, két hét alatt, a
Mátrán és a Bükkön keresztül érkezik Miskolcra, máris izgalmasabb az esemény. De
ez még mindig nem minden, hiszen a tapasztalt túravezető segítségével megtett út
során, az együtt eltöltött idő alatt az alkotóművészek megalkotják egy előadás
alapjait. Június 17-én, az Operafesztivál zárónapján Miskolcra érve a
„kulturális El Camino” csapata először találkozik majd a színház régi
társulatának tagjaival...
DERES PÉTER – SZŐCS ARTUR:
MI ÉS
MISKOLC, AVAGY 272307 LÉPÉS A VÁROS FELÉ
Életútjáték
Szereplők: MÁHR ÁGI, SZATMÁRI GYÖRGY, RUSZNÁK ANDRÁS, ZAYZON ZSOLT,
KOKICS PÉTER, SIMON ZOLTÁN, MOLNÁR GUSZTÁV e. h., SZABÓ IRÉN e. h., BOHOCZKI
SÁRA e. h., CZAKÓ JULIANNA e. h., KOSIK ANITA e. h., FRITZ ATTILA e. h., ÓDOR
KRISTÓF e. h. Rendező: SZŐCS ARTUR
A bemutató tervezett időpontja:
2012. szeptember
Álló sor balról: Ódor Kristóf, Szőcs Artur
(rendező), Rusznák András, Molnár Gusztáv, Bohoczki Sára, Fritz Attila, Együd
Tünde (asszisztens), Kokics Péter, Cserhalmi Sára (filmrendező), Kunisch Péter
(túravezető)
Guggoló sor balról: Simon Zoltán, Czakó Julianna, Szabó Irén,
Kosik Anita
2012. június 6-án 15 fiatal alkotóművész gyülekezik Budapest
határában, hogy a Mátrán és a Bükkön keresztül két hét alatt Miskolcra
gyalogoljanak, majd érkezéskor a színház csapatával kiegészülve egy előadást
hozzanak létre. A résztvevők útközben, az érintett településeken bepróbálnak,
improvizálnak, filmre vesznek jeleneteket, majd családoknál, művelődési házban,
iskolai tornateremben éjszakáznak.
„Az utakat általában lerövidítjük,
hogy időt nyerjünk. Ha nagyon gyorsan jutsz el A-ból B-be, akkor igazából
sohasem érkezel meg. A-ban ragadsz minden problémáddal és hétköznapi valóddal
együtt, és csak a környezeted változik. B csupán illúzió marad. Mi azért
választottuk az utazásnak ezt az egyszerű, mégis elmélyült módját, hogy időt
nyerjünk magunknak az egyéni és közös gondolkodásra, alkotásra.” Szőcs
Artur