Anna Karenina

HU
Lev nyikolajevics tolsztoj
Romantikus táncjáték | RENDEZŐ: Velekei László | BEMUTATÓ: 2016. október 28.

SZEREPOSZTÁS

ANNA KARENINA (
romantikus táncjáték)

Miskolci Nemzeti Színház-Miskolci Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója, melyben közreműködik az Egri Gárdonyi Géza Színház– GG Tánc Eger :

Anna Karenina KOVALSZKI BOGLÁRKA

Alekszej Alekszandrovics Karenin, Anna férje LUKÁCS ÁDÁM

Szerjozsa, Anna és Karenin fia VOLYÁK BENJÁMIN

Alekszej Vronszkij gróf , Anna szeretője DRAGOS DÁNIEL

Vronszkaja grófné, Vronszkij anyja KOCSIS ANDREA

Konsztantyin Dmitrics Levin BOLLA DÁNIEL

Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja hercegnő (Kitty) 

Barátok, rokonok:


Szűcs Boglárka a Miskolci Balett és Emődi Attila, Kelemen Dorottya, Joni Österlund,

Sánta Eszter, Schlégl András, Szeles Viktória, Tóth Karolina, Varga Kristóf a GGTánc 
Eger táncművészei

Díszlettervező BOZÓKI MARA

Jelmeztervező JUHÁSZ KATALIN

Zene LUDOVICO EINAUDI, MAX RICHTER 
MONTÁZS

Dramaturg CSEPI ALEXANDRA

Balettmester, koreográfus asszisztens JÓNÁS ZSUZSA Harangozó-díjas

Ügyelő VARGA RENÁTA

Rendezőasszisztens FŰZI ATTILA

Koreográfus-rendező:

VELEKEI LÁSZLÓ

Harangozó-díjas


BŐVEBBEN KEVESEBB

„Az észt azért kapta az ember, hogy megszabadítsa magát, tehát meg kell szabadulni. Miért ne oltsa el az ember a gyertyát, amikor nincs mire néznie többet, amikor mindenre olyan utálatos nézni? De hogyan? (…) Egy tehervonat épp akkor ért oda…” (részlet a regényből)
A varázslatos Anna Karenina, a társaság megbecsült tagja. Mindene megvan: magas rangú férj, gyerek, tisztelet. Ám amikor bátyja kérésére Moszkvába utazik, összetalálkozik a fényes karrier előtt álló, fess katonatiszttel: Vronszkijjal. Ekkor még nem tudja, de ettől a pillanattól fogva élete már sohasem lesz az, ami eddig volt.
Lev Tolsztoj négy évvel a háború és béke befejezése után, 1873-ban kezdett bele második nagyregényébe, az Anna Kareninába, melyről Nyikolaj Sztrahovnak írt levelében így vall: „Ez a regény az első valódi regény életemben, nagyon megfogta a szívemet…”
Tolsztoj levelezéséből tudjuk azt is, hogy Puskin műveinek hatására született meg benne az ötlet, hogy regényt ír egy tragikus élményből: 1872-ben szemtanúja volt, amikor egy fiatal nő, féltékenységi rohamában egy tehervonat elé vetette magát. Tolsztojt a halott, összeroncsolt nő látványa sokáig nyomasztotta. Tizenegyszer dolgozta át a művét, mire megszületett a végső változat, mely Annát az irodalom legnagyobb hősnői közé emelte, s amely – Thomas Mann szavaival élve – minden idők „legnagyobb társadalmi regénye.”

BŐVEBBEN KEVESEBB

ELŐADÁSOK