Nézőink haikui

Otaku - Otthon Japában sorozatunk első állomásán 2013. október 20-án vasárnap délelőtt a japán haikuval foglalkoztunk – formájával, belső működésével, jelentéseivel, fordításával. Simon Zoltán, Simkó Katalin, Fritz Attila és Cseh Dávid előadásában több nemzet, több korszak haikuival ismerkedhetett meg a közönség – a verseket külön-külön és egymással összefüggésben is élvezhették a nézők. Az előadás második felében kötetlenebb formában folytatódott a beszélgetés, és egy forró zöldtea mellett mindenkinek alkalma nyílt kipróbálni az előadás során elhangzott szabályokat: saját haikukat írtak, melyeket a színház művészei előadtak. Kérésünkre megengedték, hogy ezt a kis miskolci haiku-gyűjteményt napvilágra hozzuk – hogy a tágabb közönség is olvashassa közös, izgalmas munkánk gyümölcseit. Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt, és hogy ilyen szép versekkel ajándékoztak meg minket! Várunk mindenkit novemberi előadásunkra is, melyben a nó-színházról, egy ma is játszott, egzotikus, hagyományos japán színházról lesz szó!


Őszi cseresznye
dús, vörös kecskerágó
lángol az erdő.

(Paulina)

Őszi alkonyat.
Füst száll a dombok felett,
oldva a magányt.

(Sziklavári Károly)

Itt künn a télben
fájdalom jár át szívem
lehull arcomon

(Teréz)

Ülök a széken.
Szürke füst száll az őszből.
Székek kifordítva.

(István Bálint)

Szikráló nap süt,
Élvezem a melegét,
De jó ez, de jó!

(Pálffy Anikó)

Vízesés mellett
lassan lehull egy levél.
Társa követi.

(Sziklavári Károly)

A felhők mentén
átáramló égi fény
isteni csoda

(Paulina)

Gőzölgő kanna
csillogó porcelán, ó
téli kályhafüst.

(Hencz Eszter)

Odakint fagy van
Szívemben már nyílik a
cseresznyevirág

(Sáfrány Fanni)

Merengés, mosoly.
Az élet ez vagy játék?
Játék/szín ez itt!

(Juhász Rita)

Úszik a csíbor
Nem merül el a vízben
övé az élet.

(Döbröntei Zsuzsanna)

Vörös lomb várta,
magába zárta a köd.
Felsírt az élet.

(Jana Zoé)

Megtorpantanak
Döngetem a falakat
Úgyis átjutok.

(Döbrentei Zsuzsanna)

égő levelek
őszidőben lobogó
színes lombok

(Bató Dezső)

Tanév eleje -
kicsi gyerek mosolyog
a hajnalokon.

(Simkóné Kuti Mária)

Suttog az erdő
Nekem mesél álmokat
Én hiszek Neki.

(Bakos Mónika)