„...abból
a Hazafiúi igaz szeretetünkből, melylyel édes Hazánk és Hazai Nyelvünk
boldogsága, gyarapítása és virágoztatása eránt szakadatlanul viseltetünk
és még késői unokáinknak áldását s kedvező Ítéletét is megnyerni
törekedünk, a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsnak mint
Törvényes Felsőségünknek mély tisztelettel jelentjük, hogy (...)
Miskoltzon, mint magyar nyelven beszéllő nemességgel és lakosokkal
bővelkedő vidék közepén fekvő népes mezővárosban, állandó játékszínt
építeni és ki is nyitni akarunk.”
A mai Magyarország első állandó kőszínházának alapkövét 1819. május 17-én a mai Déryné utcában, a mostani színházépület mögötti telken tették le. Az építkezés finanszírozására a vármegye országos gyűjtést szervezett. Bár az előirányzott 40.000 forintból csak 15.000 forintot sikerült összegyűjteni, a színház megépült, a kiadások utólagos összesítése alapján mintegy 7.000 forintból.
A belülről még nem teljesen kész színház 1823. augusztus 24-én nyitotta meg kapuját. A megnyitón Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című darabja került színre. Éder György társulatának tagjai a megnyitást követően többek között a Donna Diana, Lutza széke, Stuart Mária, Bohó Misi című darabokat adták.
Az épületet 1828-ban fejezték be, a Honművész 1833-ban így írt a miskolci színházról: ,,fedele fenyőzsindely, felső padlazatja gyalult deszka, elején mindjárt a bemenetelnél két kis kamra, egyik a pénztárnak, a másik a cukrász számára. Eleinte nem volt benne se karzat, se loge, hanem később Vay Ábrahám úr, Borsodnak elfelejthetetlen akkori alispánja szinte a maga költségén bevonatta az oldal mellékeket 32 páhollyal, felül kerítvén azokat egy karzattal, két és egyszeres lócákkal." Ebben az épületben játszott 1843-ig a kor több híres társulata. Amikor a színház a nagy miskolci tűzvészben elpusztult, a színészek visszatértek az 1823 előtti állapotokhoz, és újra a Korona vendéglőben vagy a csizmadiaszínben léptek fel.
1847-ben ismét színházépítésbe fogott a város. Az építkezés költségeit az a részvénytársaság fedezte, melyet Szemere Bertalan alispán hívott életre. A Cassano József tervei alapján készült új színházat (mely ma is otthont ad a miskolci társulatnak) 1857. szeptember 3-án avatták fel. Első igazgatója Latabár Endre volt, akinek társulata Vörösmarty Marót bán című művét mutatta be. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza is. Ekkor kapta meg a teátrum "felsőbb engedelemmel" a Miskolci Nemzeti Színház nevet.
A legnagyobb szabású átalakulást a Miskolci Nemzeti Színház épülete az 1990-es években élte meg. A rekonstrukció (építész-tervező: Bodonyi Csaba) eredményeképpen az addig 8000 m2 alapterületű színház több mint 16 ezer m2-re növekedett.
Azt a műfaji és stiláris gazdagságot szeretnénk estéről estére Közönségünk elé tárni, amely a Színháznak kétezerötszáz éve a lényege. Gondolat és érzelem, nevetés és megrendülés, zene, tánc, költészet.
Íme a 190. évad >>>
Szeretettel látjuk Színházunkban!