MI ÉS MISKOLC

2012. június 6-án 14 fiatal alkotóművész indult el a Budapest közelében fekvő Becske faluból, hogy a Cserháton, a Mátrán és a Bükkön keresztül túravezető segítségével két hét alatt Miskolcra gyalogoljanak, majd érkezéskor a Miskolci Nemzeti Színház színészeivel kiegészülve egy előadást hozzanak létre. Ez az egyedi „gyalog-színház” – avagy a színlap szerint: „életútjáték” – elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a miskolci színházba szerződő fiatal színészek az út során igazi csapattá, alkotóközösséggé kovácsolódjanak, kicseréljék színházról alkotott véleményüket – és természetesen, hogy olyan maradandó élményeket szerezzenek, amiket beépíthetnek a színházi gyakorlatba.

„A fárasztó, mintegy 160 kilométeres út során folyamatosan anyagot gyűjtöttünk a készülő előadáshoz. Megismertünk helyi legendákat, anekdotákat; megtudtuk, hogy mire büszkék vendéglátóink; mit látnának szívesen színházban; mi a véleményük a túránkról. A gyaloglás során vallomásos monológokat írtunk utunk stációiról, céljáról; a fizikai fájdalomról; szakmai elvárásainkról, örömeinkről, csalódásainkról; arról, hogy mit változtatnánk az életünkben. Az előadás ezeket a tapasztalatokat próbálja egyesíteni és rendhagyó színházi formába önteni. Az egymást követő epizódokat az elmesélt történetek, a megélt szituációk és a színészek gondolatai építik fel. A darab legfőbb kérdése, hogy mások történetein keresztül képesek vagyunk-e jobban megérteni saját élethelyzetünket?
Úgy gondoljuk az előadás gesztusértékű lehet a miskolci közönség felé: igyekeztünk valóban ráérezni ennek az országrésznek a hétköznapi problémáira, és az itt élők életéről közvetlen élmények alapján kívánunk beszélni. Természetesen két hét kevés arra, hogy teljes kép alakuljon ki bennünk ezekről a falvakról, tájakról, emberekről. Ugyanakkor igen erős benyomásokat szereztünk róluk, és kötelességünknek érezzük, hogy a magunk eszközeivel – egy új magyar színdarabon keresztül – valamit visszaadjunk abból, amit e rövid idő alatt kaptunk tőlük.”