Bányavirág (16)

„Nem-e mondtad nekem hangosan ordibálva a tegnap a kocsmában Szász Jani előtt, meg Puskás Misi előtt, meg a féleszű Sánta Feri előtt, meg a plébános előtt, meg a plébános szeretője előtt, hogy ledugsz a torkomon egy láncfűrészt, és a nyelvemet használod indítózsinórnak hozzá?”

„A Bányavirág nem az eszményi Erdélyt mutatja meg, hanem azt az Erdélyt, amit én tapasztaltam, amiben felnőttem. Olyan emberekről szól, akiknek egykor álmaik voltak, de azóta ezek az álmok eltűntek a pálinkáspohár fenekén. A teljes kilátástalanság és a karnyújtásra levő boldogság között egyensúlyozva vergődnek át az életen, és mivel nem tehetnek mást, a keserűséget nap mint nap feloldják egy kis alkoholba vegyített humorral.”

Székely Csaba