Don Giovanni

Don Juan, a sevillai kalandor színpadi alakja a spanyol barokk dráma fénykorának szülötte. Mozart olasz nyelvű operáját pedig először a francia forradalom évében, 1789-ben adták elő Prágában. Hősét, Don Giovannit valami megmagyarázhatatlan erő űzi, hajtja egyik nő szerelmétől a másikéig, ám egy végzetes éjszakán hidegvérrel küld a másvilágra egy lányát védő apát, akinek bosszúja elől azután már nem menekülhet. A büntetést nem földi hatalom rója ki a férfira. Don Giovanninak a meggyilkolt síremléke, egy kőszobor szorításától kell meghalnia. Mozart daljátéka képszerűen épít fel zenei hangokból egy sosem látott és hallott világot és - ahogy zenetudósunk, Fodor Géza írja - ebben a térképen nem található birodalomban a szellemtől szabadulni vágyó érzékiség válik átfogó világnézetté.
"Itt egyedül a szenvedély elementáris hangja szól, az örömök zenéje, a részegség vad lármája, itt egyedül az örökös mámort élvezik. Ennek a birodalomnak elsőszülötte Don Juan."

A katalógus ária

Íme donna ez a szép katalógus!
Aki kedvese volt, beleírtam.
Ez a leghívebb névsor mi itt van,
és ha tetszik, most olvassuk át.
Hatszáznegyven Itália földjén,
Németalföldön van százharminckettő,
száz francia, török van vagy ötven,
Spanyolhonban, hát biz' itt épp ezerhármat lát.

Ennek mindegy milyen fajta,
lehet Donna, lehet dajka,
béreslány vagy grófkisasszony,
hercegnő vagy póri asszony,
csúfra, szépre, szűzre, vénre
szépen sorban rátalál.

Lát egy szőkét, azt mondja róla,
ilyen nőnek frissít a csókja.
Lát egy barnát, máglya fűti,
sápad nőkkel lázát hűti.
Nyáron karcsú nőket kerget,
mert hogy télre kell a teltebb.
Minden nagy nő néki "pompás"!
Ám a csöppnyi, ilyen csöppnyi neki formás, az mindig formás.
Vénebb nőktől már vissza nem lép,
csakhogy listám gyorsabban teljék,
de a legelső a listán
a sok szűzi, hamvas kislány.
Ifjat, vénet, csúfat, szépet,
száma nélkül ő letépett,
szoknyát hordjon, csak ez a lényeg.
Ön csak tudja, mit csinál.

Fordította: Oberfrank Géza


Az előadás támogatója: