Jobbágy Bernadett, Antal Attila, Pál Dániel: Akkor Majd A Gólya - Cuhorka Emese, Molnár Csaba: Mestermunka (16)

Antal – Jobbágy – Pál: Akkor majd a gólya

Trailer 

táncszínházi előadás a gyermektelenséggel való szembenézésről

Mi történik, ha nem születik meg az a gyermek, akit vártál? Ha meghal feleséged méhében? Ha nincs más megoldás, mint kidarabolni testét a testből? Milyen a másnap egy meg nem született gyermek édesapjának? És ha a félelmet még el sem kezdheted gyűrögetni: ha hiába próbálkoztok éveken keresztül, nem fogan meg a mag? Ha terméketlen vagy, és tehetetlenül nézed, hogy nem lehet saját gyermeked? Ha a legjobb orvosok is csak a vállukat vonogatják? Hogyan maradsz férfi, ha nem lehetsz apa?

A gyermektelenséggel való szembenézés az egyén és a társadalom szintjén is ugyanúgy vonatkozik a férfiakra, mint a nőkre. 2018 tavaszán mutattuk be az AMeNeSz – A meg nem született című előadást a Trafóban, amely a gyermektelenséggel és az azzal kapcsolatos félelmekkel való szembenézésről szólt, női szemszögből.

Ahogy a téma abban az előadásban mozgásban és önvallomásos monológok, párbeszédek formájában is feldolgozásra került – hol könnyed hangon, hol szívbe markolóan –, úgy nyúltunk most ehhez a talán még kevésbé kibeszélt kérdéskörhöz. Az akkor kikísérletezett színpadi nyelvet visszük tovább, keresve azt, amit szavakkal őszintén elmondani érdemes, és azt is, ami a szavakon túl van: amire férfiként nincsenek kódjaink, ami a legtöbb ember számára elmondhatatlan.

Tud-e a színpadi művészet úgy beszélni egy társadalom szemében kényes, szinte tabusított témáról, hogy az érvényes és talán segítség legyen: tükröt adjon magunkba nézni, beszélgetéseket elindítani, gyógyulni – sokféle értelemben.

Az előadás férfiakkal készült interjúk és a társulat mozgásasszociációi alapján született meg. Az egyéni helyzetek egyszerű személyessége így válik a darab szerves részévé, s így mutatja meg sokféleségét: a sorsközösség ezerféle arcát és hangjait.

#teremtés #hiány #apa

Cuhorka Emese / Molnár Csaba: MESTERMUNKA

Mechanikus képek a kollektív tudattalanból. Jelenés áradat, amelyben az emberiség állapotai összekeverednek. Utazás, amely az automatizmus révületén át közelít az állandó tenni, hatni akarás ösztönös kényszeréhez.

Cuhorka Emese és Molnár Csaba 2010 óta dolgoznak együtt különböző formációkban. Első közös önálló alkotásukban azt kutatják, hogyan rendelődik alá a test külső és belső erőknek, hogyan tárgyiasul, formálódik, s válik az érzékeltetés eszközévé. 

A darab objektíven veszi szemügyre, hogyan lesz a test önmagunk és mások mestermunkaja, a tudatos és tudattalan demonstrációk felülete. A tánc ezúttal nem szubjektív önkifejezés, hanem egy sajátos eszközkészlet elszemélytelenített alkalmazása. Az alkotók kiindulópontja a Bauhaus eszme. Saját testüket egy funkcionális, gépies, ugyanakkor érző egységként mutatják be. Arra keresik a választ, milyen jelentéseknek tud hiteles felületet adni a táncos teste a rárakódott szerepek és feladatok terhe alatt. Tekinthetünk-e a testre úgy, mint hatni képes, autonóm entitásra?

Az előadást 16 év felettieknek ajánljuk.

Az előadás a Nemzeti Kuturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával valósul meg.