Napló-Szilánkok

"Móricz Zsigmond naplója a gyónásnál is több: élveboncolás. Heroikus harc szeretteivel és önmagával - a szerelemért. A szerelemért és a végtelen munkáért. A közel ezer oldalas, 1924-25-ben írt naplóból lenyűgöző, eddig ismeretlen Móricz kép tárul elénk. Küzdelmes évek a művészi szabadságért és az írói létért. Szívdobogtatóan felzaklató izgalmas olvasmány. Móricz varázslatosan és gyakran önmagát sem kímélő kegyetlenséggel ír. Legnagyobb meglepetésemre a műből az ördögi humor és az irónia sem hiányzik. Amikor megismertem B. Török Fruzsina szerkesztő színpadra szánt munkáját arra gondoltam, ha a közönségre csak fele akkora hatással lesz a mű, mint rám, már akkor is katartikus színházi estének leszünk részesei. A közös munka eredményeként, - 2011 decemberében - a Sanyi és Aranka Színház közönsége elé állhatok a Naplóból készült kétrészes estemmel. Kiváló kollégáim - Molnár Piroska, Kertész Péter, Úri István és Szirtes Balázs - hangjukkal lesznek jelen."
Koltai Róbert

„B. Török Fruzsina a 2010-es könyvhét legnagyobb szenzációjából, Móricz Zsigmond Naplók 1924-1925 című kötetéből készített egész estés monodráma-változatot. A szöveg a Móricz-napló egyetlen történetére, a családi tragédiához vezető, Simonyi Mária iránt fellobbant színésznő-szerelemre koncentrál. B. Török Fruzsina a Cséve Anna gondos filológiai munkájának eredményeként kiadott kötet szövegeit kiegészítette a húsz éve házasságban élő író életében kulcsszerepet játszott művésznő néhány levelével.”
Karsai György

„Koltai Róbert (...) saját pályáján új állomáshoz érkezett. Midőn a Napló-szilánkok Móricza befejezésül – minden tragédia, veszteség, boldogtalanság felett – euforikusan világgá kiáltja, hogy számára az írásnál nincs semmi fontosabb, éltetőbb, akkor a színész félreérthetetlenül vallja ki: ő maga ugyancsak ezt gondolja a színházról, színjátszásról.”
Tarján Tamás

RÉSZLETEK KRITIKÁKBÓL:

„Kitűnő színész Koltai Róbert, folyamatos jelenléte hiányzik a színházi palettáról. Olvasópult előtt ül, el-elszakad a papírtól, pozíciójával maga felé billenti színész és szerep dichotómiáját. Ha hangjátékként hallgatnánk-a további szereplők hangbejátszásban szólalnak meg-inkább azonosíthatnánk a szereppel. Ha kívülről mondaná, akkor is. Így finom távolságtartás jön létre a színész és az alkatilag, habitusában mokány fizikumában mégiscsak megidézett Móricz között. Egyszerre láttatja az író lelki tortúrájának színét és visszáját. A se menni, se maradni döntésképtelenséget. A Janka-féle szeretve gyűlölt abroncsot. A napi háromszori hezitálást, amikor reggel, délben és este Máriához küldött levelekben csapong elhidegülés és fölgerjedés, szakítás és újrakezdés között. Beleéli magát Móricz lelkiállapotába, követi érzelmi hullámait, földühödik a nevében, egy alkalommal a drasztikum hevét is közvetíti, de a sorok között bujkáló komikum sem kerüli el a figyelmét, amikor észreveszi a gyöngeség, az öncsalás, a kicsinyesség mozzanatait, a feleség kalodát állító zsaroló ragaszkodását és a hidegen hallgató ideál valószínűsíthető közömbösségét vagy számító manőverezését. A két nő közül csak Janka szólal meg Molnár Piroska átfűtött hangján, egyszerre érzékeltetve az asszony hatalmi potenciáját és kiszolgáltatottságát. S az egész mögött ott van Móricz, az író, aki küszködve, szállodákba és vidékre menekülve, a megélhetési robot és a megcélzott halhatatlanság végletei között enged az íráskényszernek, körmöl nap nap után naplót, leveleket, novellákat, s expressis verbis kijelenti, hogy az írás az összes nőnél fontosabb. Ez a mi szerencsénk."
Koltai Tamás (Élet és Irodalom)


„Koltai Róbert mint színész-rendező a monodrámán belül határműfajt választott: egy kopott asztalkánál ülve mindvégig felolvasás és szabad előadás határán tartja a szöveget. İgy a meggyötört-lázadó meghunyászkodó-vad szerető-papucsférj egy személyben: a naplóbejegyzések hangulatait nemcsak hangjával, de mimikájával, gesztusaival is pontosan követi, játéka fokozatosan sodorja magával hallgatóságát, nézőközönségét. Akár természetesnek is nevezhető, hogy ezen napló-szilánkok tükrében Móriczot egészen új, megrázóan – csalódáskeltően? – hétköznapi oldaláról ismerjük meg; Koltai Róbert színészi teljesítménye pedig azt is lehetővé teszi, hogy közel kerüljünk ehhez az emberhez s megrázó szerelmi történetéhez.”
Dr. Karsai György (mkb.hu)


„Páratlan élmény, csodálatos mondatok, de nem tudom úgy felidézni magamban ezt az estét, hogy ne valami keserédes hangulat jöjjön elő. A Móricz-dráma (Móricz drámája) magával ragad, nincsenek sallangok, a monológok közvetlenül hatnak. Koltai egyedül, félhomályban 2 x 50 percig egy kopottas széken ül, lábai közt fekete kottatartó, lapoz és olvas, peregnek az oldalak, katarzis.
A monodráma legnagyobb érdeme feszes dramaturgiája, a naplórészletekből kibontakozó szerelmi háromszög fordulatokban gazdag, tanulságai időtlenek: egy gajra ment házasság végnapjai elevenednek meg.
Koltai,  mint színész egészen új minőségben lép elénk: minden mondata él. Az első sorból nem lehet nem észrevenni, mennyire nem pusztán a szerepre és a szövegre fókuszál, hanem folyton kifelé is figyel, pásztázza, teszteli közönségét: interakciót keres. Ha tehetik, ne hagyják ki…”
Pais-Horváth Szilvia (nyugat.hu)