Szőllősi Krisztina: A Falka

A barátság vizsgálatának egyik fő nehézsége maga a definíció, hiszen az emberek nagyon sokféle kapcsolatot neveznek barátságnak, mely egy általánosított, ideáltipikus, ugyanakkor társadalmilag és kulturálisan meghatározott, változó kép bizonyos elemeit hordozza. Ha kutatóként valamiféle objektív kritériumhoz próbáljuk kötni a fogalmat, akkor ezzel figyelmen kívül hagyunk sok olyan kapcsolatot, amit mások barátságnak tartanak. Emiatt a szociológiai kutatások jó része a barátság meghatározását a válaszadóra bízza. Felnőtt férfiak barátságai nagyrészt inkább meghatározott, strukturált cselekvésekhez kapcsolódnak, kevésbé összetettek, vagyis specializáltabbak. A férfi barátságokat a közös tevékenységek és tapasztalatok jellemzik. A férfiak nem beszélnek az érzéseikről, közös tevékenységek kötik össze őket. Általában szeretnek minden férfiakhoz tartozó klikkhez, klubhoz vagy csapathoz csatlakozni. Ezt a klikket nevezhetjük falkának is, ahol a legerősebb a falkaszeretet, a „közösségi szellem”. Általában minden falkában a hierarchia szabályozza a rendet, azonban ebben a falkában nincs hatalmi rangsor, a férfiak nem küzdenek meg egymással a vezérségért. Miért is volna erre szükség, amikor a falka egy összetartó nagycsalád. Azonban felmerül a kérdés, meddig összetartó a falka? Mi vezethet ahhoz, hogy egy erős rendszerben meginogjon a bizalom? Mennyire erősek a kötődések, mikor bukik elő a felszínesség. Hogyan töri meg a Nő a falka rendszerét, megváltoztatja-e annak íratlan szabályait?