A Miskolci Balett a XI. Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, ami július 2. és 12. között kerül megrendezésre Gyulán, amelyen ismét egy különleges válogatást láthatnak a legjobb hazai és külföldi Shakespeare előadásokból.
Csajkovszkij klasszikus zenéjére táncolnak a Miskolci Balett táncosai, akik Shakespeare legismertebb művét adják elő a táncszínpadon, a Rómeó és Júliát. A friss szellemiséggel bemutatott kortárs táncelőadás a tragikus szerelemnek állít feledhetetlen emléket.
Az előadást július 9-én, 20:30-tól láthatják a tószínpadra felszerelt forgószínpadon.
Csajkovszkij klasszikus zenéjére táncolnak a Miskolci Balett táncosai, akik Shakespeare legismertebb művét adják elő a táncszínpadon, a Rómeó és Júliát. A friss szellemiséggel bemutatott kortárs táncelőadás a tragikus szerelemnek állít feledhetetlen emléket.
Az előadást július 9-én, 20:30-tól láthatják a tószínpadra felszerelt forgószínpadon.
„A Rómeó és Júlia, Shakespeare örökbecsű remeke
megszámlálhatatlanul sok alkotót ihletett meg már eddig, hiszen mindannyiunk
legintimebb élettörténése – a szerelem – áll a középpontjában. Interpretációm
arra a tapasztalatra épül, hogy korunkban a világ adott rendje és a szerelem
állapota között már nem feszül ellentét, vagyis nem igaz többé az alaptétel,
miszerint a szerelmek szükségképpen tragikusak, a halálba visznek, hogy csak a
másvilágon lehet otthonuk. Az igazi feszültséget számomra nem a szerelem
életképessége jelenti, hanem a szeretethez való viszonya. Ez az, amire mind a
mai napig nincs megnyugtató válaszunk, a gyakorlatban is működő feleletünk. A
szerelem kiszakít bennünket természetes életviszonyainkból, és így megszabadít
bennünket a felelősségtől is, mely a szeretni tudás lényegi feltétele és
szükségképpeni velejárója. Szeretet és barátság kizárólag csak emberek között
lehetséges, hiszen független a nemi identitás sajátosságaitól, testünk
milyenségétől. A szerelemben meg épp fordítva működik: a test kap benne
főszerepet, férfi vagy női mivoltunk válik meghatározóvá, uralkodni fog lelki,
szellemi tartalmainkon egyaránt.
Kik is vagyunk hát voltaképpen? Azok, akik a vágyban ismernek önmagukra, vagy azok, akik a felelősségben találnak saját életerejükre? Kibékíthető-e ez az ellentét test és lélek között, vagy állóháborúnak kell dúlnia közöttük mindörökre.
Táncszínházi előadásunk nem megválaszolni hivatott ezeket a kérdéseket, hanem feltenni. A tánc különösen alkalmas erre, hiszen a ritmikus mozgás kizárólag test és lélek harmonikus viszonyán, együttműködésén alapulhat csak – nélkülözhetetlenek egymás számára, békére vannak imígyen kárhoztatva.”
Kulcsár Noémi, rendező-koreográfus