Hetek óta folytak a Nagy Csomagolás előkészületei Miskolcon. A színház dolgozói ugyanolyan izgalommal várták a megnyitó napját, mint azok a diákok, akik a Csomag külső színe-javát tervezték. Reggel még az előre kidolgozott pontos ütemterv szerint indult a nap a színházban és környékén. Folytak a műszaki előkészületek, videós stábok, fotósok, alpinisták érkeztek, a járdákat beborították, hogy hatalmas kartonpapírokat teríthessenek le, megannyi festékes bödönt sorakoztattak fel. És megérkeztek a diákok is előre elkészített látványterveikkel, készen arra, hogy ecsetet ragadjanak. A színészek és rendezők az Ablakszínházzal kapcsolatos utolsó egyeztetéseket tartották. Senkit sem rettentettek meg a fejük felett gyülekező felhők, habár az éjszaka már hatalmas vihar szakadt a városra.
Délelőtt 10-kor kezdtek volna hozzá a gyerekek a nagy festéshez, de ugyanekkor eleredt az eső is. Egy kevéske csapadék nem lehet semmi jónak az elrontója, ezért a kartonokat az árkádok alatt, a Csarnokban és a Kamaraszínházban terítették le. A hatalmas plakátok egyre színesebbek lettek a szürke ég alatt, a lelkesedés nem csökkent, de az eső egyre elszántabban esett.
A szervezők először egy órával akarták elcsúsztatni a tervezett programot, bár lejárt az esőnek adott határidő, az csak nem akart elállni. Időközben az új vezetőség villám-válságstábként tartott kupaktanácsot a töretlenül készülő festmények között. A színészek tettre készen, ám feladat nélkül maradva figyelték a sürgölődő fiatalokat.
És eljött a dél, az ebédidő, amikor hatalmas pizzákon osztoztak meg a festők, mielőtt folytatták volna a munkát. Az eső pedig csak esett és esett. Olyan megátalkodottan, hogy végül ki kellett mondani a szomorú ítéletet: a mai napi mulatságot elmosta az eső.
Öröm az ürömben: a plakátok elkészültek, és a Nagy Csomagolás sem marad el – két nap múlva, június 7-én csütörtökön 15 órától sor kerül a csomagolásra.
2012. június 6.
Balassa Eszter beszámolója