Drága Éva! Nyugodj békében!
Csodás anyám (Kis éji zene), veszélyes ellenfelem (Csárdáskirálynő) és félelmetes anyósom (Elisabeth) voltál!
Embernek, színésznek pedig igazi példakép!
A revü-operett volt a kedvenc műfaja, ahol énekelhetett és táncolhatott is. Imádott táncolni! A Maya volt az egyik legkedvesebb szerepe. A musicalek közül a My Fair Lady, a La Mancha lovagja és az Irma, te édes női főszerepeire emlékezett legszívesebben. Fájlalta, hogy a Cabaret elkerülte…
Én 1992-ben ismertem meg, akkor már több mint 30 éve volt tagja a miskolci társulatnak. A Csárdáskirálynőt Komáromy Éva jutalomjátékaként hirdette a színház. Ábrahám Istvánnal és Varga Gyulával feledhetetlen triót alkottak benne! Mégis ha Rá gondolok, nem elsősorban Cecíliaként látom magam előtt, hanem két utolsó szerepében, melyekben szintén partnere lehettem.
Előttem van, ahogy Sissi félelmetes császári anyósaként, elvonul méregzöld selyemruhájában, és hosszan visszhangzik utána: „Légy jég! Légy kő!...”
Zsófia főhercegnőként lépett utoljára színpadra. Ennek már vagy 15 éve…
De leginkább az égett belém, ahogy Mme. Armfeldt-ként a Kis éji zene c. Sondheim musical végén, szelíd mosollyal meghalt…
„Nem vetted észre, ahogy mosolygott az éjszaka? A fiatalok szeme nem a legjobb, amikor látni kell. Pedig a bolondoknak szóló mosoly ma különösen szélesre sikeredett. Most már csak az utolsó van hátra...” – és egy mély sóhajjal lehunyta szemeit.
Remélem, a valóságban is ilyen békésen távozott…
Seres Ildikó
Komáromy Éva jelentős szerepeiről a galéria megtekinthető itt