Úton Miskolc felé

Úton Miskolc felé

Június 6-án, szerdán elindult a következő évadban színházunkba szerződő színészek egy csoportja Miskolcra. Ez önmagában persze nem lenne igazán érdekes. Ám ha hozzátesszük, hogy a tucatnyi színész gyalog, két hét alatt, a Mátrán és a Bükkön keresztül érkezik Miskolcra, máris izgalmasabb az esemény. De ez még mindig nem minden, hiszen a tapasztalt túravezető segítségével megtett út során, az együtt eltöltött idő alatt az alkotóművészek megalkotják egy előadás alapjait. Június 17-én, az Operafesztivál zárónapján Miskolcra érve a „kulturális El Camino” csapata először találkozik majd a színház régi társulatának tagjaival...

DERES PÉTER – SZŐCS ARTUR:
MI ÉS MISKOLC, AVAGY 272307 LÉPÉS A VÁROS FELÉ
Életútjáték

Szereplők: MÁHR ÁGI, SZATMÁRI GYÖRGY, RUSZNÁK ANDRÁS, ZAYZON ZSOLT, KOKICS PÉTER, SIMON ZOLTÁN, MOLNÁR GUSZTÁV e. h., SZABÓ IRÉN e. h., BOHOCZKI SÁRA e. h., CZAKÓ JULIANNA e. h., KOSIK ANITA e. h., FRITZ ATTILA e. h., ÓDOR KRISTÓF e. h. Rendező: SZŐCS ARTUR

A bemutató tervezett időpontja: 2012. szeptember

Álló sor balról: Ódor Kristóf, Szőcs Artur (rendező), Rusznák András, Molnár Gusztáv, Bohoczki Sára, Fritz Attila, Együd Tünde (asszisztens), Kokics Péter, Cserhalmi Sára (filmrendező), Kunisch Péter (túravezető)
Guggoló sor balról: Simon Zoltán, Czakó Julianna, Szabó Irén, Kosik Anita

2012. június 6-án 15 fiatal alkotóművész gyülekezik Budapest határában, hogy a Mátrán és a Bükkön keresztül két hét alatt Miskolcra gyalogoljanak, majd érkezéskor a színház csapatával kiegészülve egy előadást hozzanak létre. A résztvevők útközben, az érintett településeken bepróbálnak, improvizálnak, filmre vesznek jeleneteket, majd családoknál, művelődési házban, iskolai tornateremben éjszakáznak.

„Az utakat általában lerövidítjük, hogy időt nyerjünk. Ha nagyon gyorsan jutsz el A-ból B-be, akkor igazából sohasem érkezel meg. A-ban ragadsz minden problémáddal és hétköznapi valóddal együtt, és csak a környezeted változik. B csupán illúzió marad. Mi azért választottuk az utazásnak ezt az egyszerű, mégis elmélyült módját, hogy időt nyerjünk magunknak az egyéni és közös gondolkodásra, alkotásra.” Szőcs Artur