Diótörő

A Diótörő balett ötlete a cári színház egykori igazgatójától származott. E. T.A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje alapján olyan mese-balettet akart színpadra vinni, ami minden addigit felülmúl, mind hangzásban, mind pedig látványban. Csajkovszkijt kérte fel a muzsika megkomponálására. A hattyúk tava és a Csipkerózsika után harmadik, egyben utolsó balettje is nagy sikert hozott a szerzőnek. A Diótörő zenéjéből előbb a hat tételes szvit került bemutatásra 1892. márciusában, majd ugyanezen év decemberében bemutatták a pompásan kiállított színpadi művet is. A Diótörő a balettirodalom leggyakrabban játszott darabja lett.
Karácsony este Marika családja együtt készül az ünnepre. Sorra érkeznek a gyerekek vendégségbe, megkezdődik az ajándékok átadása. Rengeteg kedves játék, mesefigura, báb van a fa alatt. A gyerekek hóbortos keresztapja, Drosselmeyer diótörő bábot ajándékoz Marikának.

Frici, Marika bátyja állandó csínytevéseivel hívja magára a figyelmet. A barátok távozása után a kislány visszaszökik a karácsonyfához, hogy új játékával aludhasson. Drosselmeyer az álmok varázslatos világába repíti őt. Álmában megelevenednek a nemrég átélt események képei, az este izgalmai, a bábok, játékok életre kelnek. Minden óriásira nő, az ajándékos dobozokból egerek bújnak elő. Megindul a kalandok sorozata. Később Diótörő herceg boldogan köszönti a szépséges leányzóvá serdült Marikát, aki Tortavárba jutva sok-sok érdekességet lát. A kislány hol félelmetes, hol csodálatos álmai jelennek meg a történetben.