Az Óperenciás tengeren

A színpadon három szereplő van jelen: a Nő, a Férfi és a belső hangot megszemélyesítő Hegedűs. Ők Ady világának megtestesítői. Az öregedő férfi és a fiatal lány drámai helyzetekben, hol kiélezett harcokban, hol finom, gúnyos fordulatokkal évődve élik életüket. A sok harc és évődés után harmónia születik, és a férfi elérkezettnek látja az időt, hogy a fiatal, kacér nőnek testámentumot mondjon.

A Férfi az elmúlásban fölfedezi a szépséget, harmóniát tud teremteni magában és a kapcsolatukban. 

Az élet egyfajta elmúlásának drámája mellett megjelenik a fiatal Nő felé való vonzódása és szerelme, mint Mindenható, az emberi életet meghatározó, az öregséget is megszépítő csoda.

A fiatal Nő nem alárendelt szerepet játszik, hanem felnőve az idősebb, bölcsebb ember világához, kitárulkozik, szerelmet vall és fiatalsága pimaszságával, erejével türelemre buzdítja idősebb társát. A halálba menő Férfi talán elhiszi, hogy a Nő halála pillanatában mindent visszaad Neki, csak egyetlen dolgot nem: a szeme fényét – amit örökre, halála után is megőriz.