Bakkhánsnők (18)

A három nagy antik görög drámaíró közül Euripidész volt a legkíméletlenebb, aki metsző iróniával reflektált a korabeli athéni társadalomra. Utolsó, már csak halála után bemutatott drámájának középpontjában Pentheusz, Théba ura áll, aki megtiltja, hogy a város polgárai ünnepeljék Dionüsszoszt, a bor, a szórakozás, a testiség és a szenvedélyek istenét. Dionüsszosz ezért útra kel, hogy bosszút álljon a pimasz halandón – ebben pedig a városhoz közeli erdőben önfeledten, vadul táncoló bakkhánsnők lesznek a segítségére.

Euripidész darabja az emberi természet kettőségéről szól, arról, hogy életünk során örökké keressük a rendet, a biztonságot, miközben szívünk mélyén káoszra, szenvedélyekre és élvezetekre is vágyunk. A színészi összjátékon alapuló, Euripidész művét mai nyelven újragondoló előadás arra keresi a választ, hogy miként találhatjuk meg a köztes utat e végletek között – és milyen büntetés jár azért, ha elvétjük azt.