A lélek meztelen lazasága

Mit lát egy színész, mikor belenéz a tükörbe? Kit kutat, mikor színházi sminktükrében fürkészi aktuális szerepének alakuló maszkját? Milyen frusztrációk és sérülések lappanghatnak egy pályakezdőben? A nagy elődök segítők, vagy szoborrá merevedett fantomok, kik ébren tartják a görcsös megfelelés vagy lázadás kényszerét? Fontos-e egy színházi alkotónak felismernie hivatásának pillanatnyi funkcióját? A színészet mesterség vagy hivatás? Hogyan találhatja meg valaki „saját hangját”? Van-e, és ha igen, mi a felelőssége egy színésznek, a színháznak, mint a „pillanat művészetének”?

Gábor Miklós naplójában kíméletlenül szembenéz önmagával, vállalja gyarlóságait, beenged mindannyiunkat belső emberi és alkotói gyötrelmeibe. A tipikus színészi és színházi helyzetekben felvillan az esendő ember, és ez az esendőség már messze túlmutat a művészbejárók mögötti kulisszák titkain. Érzékeny önreflexiója általános emberi problémákat tükröz. 

Az előadás az NKA támogatásával jött létre.