Grecsó Zoltán: Dadogó Szimfónia

Grecsó Zoltán új előadása, a Dadogó Szimfónia Esterházy Péter Oratorium Balbulum című drámájának érzéki olvasata, amely elénk tárja múlt és jövő összegabalyodott szálait. A koreográfia egy paradoxonra épül: a dadogó prófécia nem előzi meg időben az emberiséget, hiszen mire a jövendölés kinyilatkoztatásra kerül, az már be is következett. Akkor mi értelme lehet egy megkésett próféciának? Talán maga a tudat, hogy minden megjósolható? Ha az Idő értelmezhetetlen, akkor nincs más, csak a Most és ez a Most a vég. Ez a Vég az előadásban egy ünnep, egy álrituális térben zajló álrituális mozgás. A hétköznapiságon túlmutató mulatság, ahol „rémült és vidám” emberek korrajzot teremtő mozdulatai keverednek. Az ünnepnek két nagy kérdése van: miért viselkedünk úgy, ahogy azt megszoktuk, akkor is, mikor az átalakulóban lévő környezetünk ezt teljesen értelmetlenné teszi? És miért ilyen végzetesen lényegtelen helyen és időben ér bennünket a halál?