Horizont Táncfesztivál - Utópia

,,A harcművészet, a showtánc, a geg, a némafilmes groteszk, a finom költőiség képei hömpölyögve követik egymást, s a sokarcú, tehetsége legjavát nyújtó előadógárda a maximumon pörög e tarka kollázsban.” (Halász Tamás: Humánetológiai revü, kritika a Táncélet.hu-n)

Az utópia szó eredeti jelentése: a hely, ami nincs – nem létezik a valóságban, csak vágyainkban. Szeretnénk hinni benne, hogy létezhet egy élhetőbb, jobban berendezett világ.

Duda Éva előadásában égető társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, merészen és őszintén. Az Utópia egy abszurd világ, tele önellentmondásos karakterrel, mértéktelenséggel, elfojtással és elnyomással. Egymástól nagyon különböző emberek kis csoportja feszül neki olyan nehézségeknek, mint a szabadság és a szuverenitás, a kirekesztés és megszégyenítés, az ellenségeskedés és manipuláció, a gyanakvás és a félelem, és közben egyre torzabb, egyre vadabb, egyre ismerősebb lesz a viselkedésük.

A lényegi, valódi, emberi dolgok tekintetében a világ minden táján egyformák vagyunk: szeretünk, kötődünk, haragszunk, félünk, felfedezünk, örülünk, vagy csalódunk, hiszünk és tagadunk, tanulunk, utazunk, dolgozunk, jó nevetni és ellazulni, szeretünk valahova tartozni vagy csak magunkkal jóban lenni. De elképesztő a zűrzavar. Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?