Jobb későn, mint soha / Vörös napló - Marilyn Monroe története

Azok az érzések, amelyek legjobban fájnak, azok az érzelmek, amelyek leginkább tüskék bennünk, éppen ezek a legképtelenebbek.

Lehetetlen dolgokra vágyni, pontosan azért, mert lehetetlen; nosztalgia az iránt, ami sohasem volt; vágyakozás az után, ami lehetett volna; sajnálni azt, hogy nem vagyunk valaki más; elégedetlenség a világ egész létezésére nézve… A lélek öntudatának ezek a félhangjai fájdalmas tájképet festenek, örökös naplementét arról, akik mi vagyunk.

 

Hugo Viera portugál koreográfus táncosként kezdte pályáját, a Portugál Nemzeti Balettintézetben, majd következett Cannes, Párizs, újra Lisszabon, majd hosszú ideig Karlsruhe. Táncosként is készített már koreográfiákat, azóta számos helyre kapott meghívást Németországban, Ausztriában, Horvátországban. Szabadúszó koreográfusként dolgozik, 2021-ben saját formációt is alapított Ballett Contemporaneo Do Oeste néven. A Jobb későn, mint soha lesz magyarországi bemutatkozása.

A Vörös napló Marilyn Monroe eltűnt titkos naplója. Ha ismernénk a tartalmát talán tisztábban látnánk az 50-es évek amerikai színésznőjének titkokkal, traumákkal teli életét.

„Soha nem értettem igazán ezt a szexszimbólum dolgot… Ez a gond, a szexszimbólum egy tárgy lesz. Én utálok csak egy tárgy lenni. De ha már valaminek a szimbóluma vagyok, akkor inkább leszek a szexé, mint valami másé, aminek szimbóluma van.“

(Marilyn Monroe, Life magazin, 1962)