I. Erzsébet

Foster színművében egy mai színtársulat Erzsébet királynőről szóló darabjával turnézik, és mélységeiben mutatja be az adott történelmi korszakot, és máig érvényes törvényszerűségeit.

Ahogy a szerző mondja: „Mindig azt kíséreltem meg, hogy hézagokkal, lyukakkal írjak, mint ahogyan Henry Moore szobrain is lyukak vannak. Kell, hogy darabjaimon más elemek is át tudjanak áramlani. A lyukak lélegzetvételnyi szünetek, szabad teret biztosítanak a színész és a rendező kreativitásának. Hiszen a színészeknek nem lehet előírni, hogy így és így kell tenned; lehet, hogy egészen más tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyeket azután szeretnének bevonni a játékba. A színház csoportmunka.”

Alapkérdése, hogy valóban elmúlt-e a múlt? Válasza egyértelmű: ha a történelmet nem írhatjuk is át, a jelen számára hasznosíthatjuk, hiszen észrevétlenül beleszól jelenünkbe.