Rómeó És Júlia (2013)

Kulcsár Noémi a Rómeó és Júliáról

A Rómeó és Júlia, Shakespeare örökbecsű remeke megszámlálhatatlanul sok alkotót ihletett meg már eddig, hiszen mindannyiunk legintimebb élettörténése – a szerelem – áll a középpontjában. Interpretációm arra a tapasztalatra épül, hogy korunkban a világ adott rendje és a szerelem állapota között már nem feszül ellentét, vagyis nem igaz többé az alaptétel, miszerint a szerelmek szükségképpen tragikusak, a halálba visznek, hogy csak a másvilágon lehet otthonuk. Az igazi feszültséget számomra nem a szerelem életképessége jelenti, hanem a szeretethez való viszonya. Ez az, amire mind a mai napig nincs megnyugtató válaszunk, a gyakorlatban is működő feleletünk. A szerelem kiszakít bennünket természetes életviszonyainkból, és így megszabadít bennünket a felelősségtől is, mely a szeretni tudás lényegi feltétele és szükségképpeni velejárója. Szeretet és barátság kizárólag csak emberek között lehetséges, hiszen független a nemi identitás sajátosságaitól, testünk milyenségétől. A szerelemben meg épp fordítva működik: a test kap benne főszerepet, férfi vagy női mivoltunk válik meghatározóvá, uralkodni fog lelki, szellemi tartalmainkon egyaránt.

Kik is vagyunk hát voltaképpen? Azok, akik a vágyban ismernek önmagukra, vagy azok, akik a felelősségben találnak saját életerejükre? Kibékíthető-e ez az ellentét test és lélek között, vagy állóháborúnak kell dúlnia közöttük mindörökre?

Táncszínházi előadásunk nem megválaszolni hivatott ezeket a kérdéseket, hanem feltenni. A tánc különösen alkalmas erre, hiszen a ritmikus mozgás kizárólag test és lélek harmonikus viszonyán, együttműködésén alapulhat csak – nélkülözhetetlenek egymás számára, békére vannak imígyen kárhoztatva.

Kulcsár Noémi, rendező-koreográfus

____________________________________________________________________

A reneszánsz drámairodalom nagy költője az 1590-es évek közepe táján írta meg a Rómeó és Júlia első változatait. A történet Itáliából származik, a Montecchi- és Cappelletti-család harcairól már Dante is írt. Shakespeare már William Painter és Arthur Brooke feldolgozásait használta munkája során. A történet Shakespeare változata után is többször átalakult – Berlioz és Csajkovszkij is írtak belőle komolyzenei művet, de például a West Side Story és a mai Rómeó és Júlia című musical is Shakespeare tragédiájára támaszkodik.


Pjotr Iljics Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantázia (1880)

Csajkovszkij három nagy klasszikus balett zenéjét szerezte – nagy műve az ikonikus Hattyúk tava, a Diótörő és a Hamupipőke is. Soha nem írt hasonlót a Rómeó és Júliából – helyette egyik barátja, a szintén zeneszerző Milij Alekszejevics Balakirev tanácsára írt belőle egy nyitányfantáziát, mely a szonátaforma szabályait követi. Kihallhatjuk belőle Lőrinc barát komor, vészjósló dallamát, a viszálykodó családok küzdelmeit és persze a két fiatal szerelmének témáját is.

„Joggal sajnálhatjuk, hogy Csajkovszkij sohasem bukkant szövegíróra, aki Shakespeare drámaiságát olyan zenei érzékkel alakította volna át szövegkönyvvé, mint Verdinél Arrigo Boito az Otellót s Falstaffot. Romeo és Júlia klasszikussá vált alakjait Csajkovszkijnak az operaszínpadon is meg kellett volna elevenítenie.”
(Richard Petzoldt: Pjotr Csajkovszkij élete képekben, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1955, 21.o.)


Kéz a kézben

„Romeo és Júlia sebezhetetlenek; mindaddig, amíg magukra kezet nem emelnek. Azaz sebzettek; attól a perctől fogva, hogy kinyújtották egymás felé a kezüket. Az öngyilkos szerelem maga emészti el magát. A szerelmesek boldogan élhetnének, ha Shakespeare a házasság polgári praktikumát vizsgálná; de nem ezt teszi, feláldozza őket, mert a polgári házasság misztériumát akarja költőileg megjeleníteni.”
(Géher István: Utószó, In. William Shakespeare: Romeo és Júlia, Európa, é.n., 175.o.)