Svejk (12)

„Az ember arra van hivatva, hogy megismerje az igazságot, hogy a szellemével uralkodjon a világegyetemek harmóniájában - mondta Jurajda szakács, miután részegen beleesett a pöcegödörbe.”

Nehéz idők, fokozódó nemzetközi helyzet, háború. Utólag mindig könnyebb megítélni, mikor, mi lett volna helyes. Keressük a túlélés lehetőségeit, de hiába. Kétségbeesett kisemberek maradunk a történelem viharában.

Nem úgy, mint Svejk, a rendíthetetlen, az örök optimista. Mintha nem is a pillanatban élne, hanem a végtelenben, az emberiség összes történetében. Nem fél semmitől, hiszen mindig van mit mesélnie, és van, aki meghallgatja.

Hašek regénye - a Monarchia, azaz a jelenlegi Közép-Európa abszurd galériája - békaperspektívából mesél történelmünk egyik traumatikus korszakáról. Sajátos, groteszk humora és társadalomkritikája ma is célba talál. Nem beszél nagyszabású stratégiáról, következményekről, tettesekről és áldozatokról. A bűnös hatalmasoknál fontosabb a sodródó, tehetetlen kisember.