Médeia

Nincs meg egy olyan sötét alakja a görög mitológiának, mint a második koreográfia hősnője, Médeia. A barbár varázslónő Iaszónnak, hűtlen férjének új asszonyát és annak királyi apját őrült féltékenységből egy lángoló, csontig perzselő bűvös köpennyel pusztítja el. Majd bosszúját tetézve, hogy Iaszónnak meg írmagja se maradjon, lemészárolja két fiúgyermekét. Gyűlöletének nincs határa: hiába kéri könnyek között a gyászoló apa sarjai holttestét a gyilkostól, Médeia még a végtisztességet is megtagadja szülötteitől. Létezhet-e bármilyen magyarázat ilyen szörnyűségekre, vagy csak a pusztító erejű, szélsőséges érzelmi megnyilvánulásoknak néma szemlélése marad az utókor szamara?