Rémtörténetek (18)

„Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a
másiknak jutott a jobbik.”
(Nádas Péter)

A Dunakanyarban egy vízparti faluban néhány nap történései sűrűsödnek egymásba. Helyiek és „pestiek” történetei ezek. Szavaikból egy közösség finom, mégis feszültségekkel teli szövete rajzolódik ki. A cselekményt a bűn, s az ahhoz fűződő viszony, valamint a normál hétköznapokban megjelenő Gonosz szervezi. Az a hely ez, ahol a beszéd egyszerre összeköt és eltávolít, feltár és elfed. Itt a „rémtörténet” nem rendkívüli esemény, hanem maga a hétköznap. És talán éppen ezért olyan nyugtalanítóan ismerős.

Nádas Péter regényének színpadi változata azt a törékeny határt vizsgálja, ahol az egyéni döntések és a közösség hallgatása találkozik. Mit kezdünk azzal, ami bennünk formát keres, de nehezen nevezhető meg? Hol válik a nézés és a hallgatás részvétellé?