Sybill

Gáspár Margit, Bródy Tamás és Fischer Sándor átdolgozásának felhasználásával mai színpadra alkalmazta: Ari-Nagy Barbara és Szabó Máté

„Illúzió a szerelem,

szívek tündérszép illúziója...”

Van az a bizonyos szerelem, ami a beteljesületlensége által örök marad. Ám az akadály ezúttal nem odakint van, hanem odabent. Hiába Petrov, az álomférfi, aki az életét is kockáztatja, nem tud ez működni valamiért a színésznő Sybillben. A történet folyamán az életközepi és magánéleti válsággal küszködő Nagyherceg hatására rádöbben, mekkora illúzió az egész, hogy egyik pillanatban képes ebbe, aztán a másik pillanatban abba… Hogy valójában képtelen.

És emellett ott van Poire, a neurotikus impresszárió, pragmatikus nejével az oldalán, aki azért fohászkodik, hogy ha már egyeseknek ilyen elmebaj ez a szerelem-dolog, akkor legalább ne kellene frászban élni, előadásokat lemondani, igazodva a művésznő viharos magánéletéhez. Hogy mindeközben egy agyament Kormányzó is üldözi Sybillt, a Kormányzót meg a helyi nőegylet vezetője, az már szinte természetes. Ahogy természetesen medvében sem lesz hiány.